- Te nem vagy észnél! - mondta a lány. - Filmesek, nem érted?
- Talán nekik is le akarsz feküdni? - sziszegte Sóvári Tamás, amitől a tanárnőnél, úgy látszik, betelt a pohár.
- Sóvári, azonnal elhagyod az osztályt!
A fiú felugrott, határozott léptekkel végigsietett a padsor mellett, és megállt egy pillanatra a tanárnő előtt.
- Ezer örömmel! - mondta, aztán kiment a teremből.
- Igazán nem akartunk így egyből a sűrűjébe... - mosolygott rendületlenül a vékonyabb, fekete hajú - de éppen egy ilyen fiúról szeretnénk mozit csinálni... Fiatalokról fiataloknak.
Csend volt. Csak egy légy vergődött a két ablak között a napsütésben.
«
Erikáéknál a ház első részében volt a lakás és hátul Bognár úr műhelye. Erika apja rádiót és tévét szerelt. Csak két éve dolgozott maszekként, mióta a vállalkozás szele megérintette Bognár -nét. Az önálló műhely ötlete ugyanis az asszony fejében született meg. Bognár jó szakember volt, de rossz üzletember. Az ilyenek csak a sors különös kegyelméből, véletlenül lehetnek gazdagok. Ez a véletlen a Bognár családban még nem jelentkezett.
Erika derékig elmerült a szekrényben az anyja ruhái között, amikor Bognárné a szobába lépett.
- Ezerszer megmondtam, hogy ne kotorássz a szekrényemben, mert utálom!
- Hol a fekete szoknyád? - kiabált Erika a szekrény mélyéről. - Tudod, az a selyem, az oldalt slicceit!
- Van neked éppen elég holmid... - kezdett a szokásos szövegbe Bognárné, de aztán a szájához kapta a kezét. - Jézusisten! Hogy nézel ki?
Erika ugyanis kikászálódott a szekrényből, és ott állt rövidre levágott, vörös hajjal, félmeztelenül, mint egy kommunista sündisznó a sztriptízbárban.
- Kicsit levágtam a hajam - rántotta meg a vállát a lány. -Nem jó?
De Bognárné talán már nem is hallotta a kérdést, mert elszáguldott hátra a műhely felé, hogy szokás szerint a férjét hívja segítségül, ha nevelési elvei csődöt mondtak.
- Ferenc! Ferenc!... Nézd meg a lányod!
Erika elnevette magát. Tudta, mi következik. A szülei nekiállnak vitatkozni egy kuncsaft előtt. Az apja azt hajtogatja, hogy őt hagyják békén, van elég baja a műhellyel. Az anyja meg azt, hogy ő sosem számíthat a férjére, ha szüksége van rá. Erika már kívülről tudta a dialógusaikat.
A tükör elé lépett. Szerinte jól állt neki ez a rövid, vörös haj. Elégedett volt magával. Behúzta egy kicsit a hasát, és levegőt vett. Szerinte jó melle volt. Nem olyan kerek zsemle, mint a Kingáé, de - ahogy Sotó mondta mindig - hetykén meredeztek a bimbók, és ez jól látszott a blúzán át. Lehetetlen, hogy őt ne vá-
lógassák be a filmesek.
Felkapta az anyja szoknyáját, hozzá a lila áttetsző blúzt, egy fehér pulcsit és a tavaszikabátot. A kabát is az anyjáé volt. Gyorsan kiosont a házból. Nem várta áthúzódik a szobába. Majd este szokta.
eg, amíg a családi perpatvar megmagyaráz mindent, ahogy
- Kinga, szerinted melyik jobb fej: a Stallone vagy a Bud Spencer?
Kinga a konyhában mosogatott. Sosem csinált nagy ügyet a mosogatásból. Mindig volt rá egy negyedórája. És egyébként is jólesett neki, ha az anyja megköszönte, amikor este fáradtan hazajött a szülészetről. A Gyémánt család tagjai mind köteles-ségtudóak és fegyelmezettek voltak. Kivéve a Hugit.
- Szerintem a Jackie Chan a legjobb fej! - mondta Hugi, és elfintorította az orrát. - Olyan büdös ez a tepsi!
- Azért kell elmosni. Néha te is megcsinálhatnád már. Tízéves vagy!
Hugi úgy csinált, mintha nem is hallotta volna nővérkéje szavait.
- Mondd, Kingő, te már csókolóztál?
Kinga majdnem kiejtette a kezéből a tepsit.
- Tessék?!
- Téged miért nem érdekelnek a srácok?
- Ezt meg honnét veszed?
- Hallottam, amikor anyuék beszélték...
Kinga kihúzta a mosogató dugóját, és leeresztette a vizet.
- Nekem már van fiúm - mondta Hugi, és úgy vigyorgott, mint egy tányér palacsinta. - Trombitára jár. Mindig áthallat-szik a szomszéd teremből. Olyankor melléfogok a csellón, és Ági néni leszid. Nemes Balázsnak hívják, és hatodikos...
- Légy szíves, a tányérokkal foglalkozz, és ne a trombitással!
Törölgess el! Nekem el kell mennem. Ha anyu kérdi, hol vagyok, mondd meg, hogy Erikával vissza kellett mennünk a suliba.
Kinga kisietett. Hugi állt egy darabig a törlőruhával a kezében, és úgy nézett a tányérokra, bérgyilkosra.
- Egy frászt!! - mondta végül. - Minek törülgessem el? Majd megszáradnak maguktól.
int Búd Spencer a vigyorgó
kellett sok neki.
0 Megjegyzések