A HARMADIK BÉ osztályterme ugyanúgy le volt robbanva, mint az egész ginmázium. Ha a falakat nem takarták volna el a különböző táblázatok, plakátok, politikai montázsok és újkori barlangrajzok, akkor ki lehetett volna adni a termet másodosztályú kriptának. A jelenlegi kriptalakók mindenesetre kissé hangosak voltak. Persze március elején még a Föld is megpezsdül, hát még egy tizenhat-tizenhét évesekből álló osztály. Szünet volt. Matekóra előtti szünet.
Bognár Erika az asztalon ült, a lábát keresztbe rakta, amitől combközépig húzódott a szoknyája.
- Nem! - mondta a magas, zakós fiúnak, akit Sóvári Tamás néven tartottak számon a naplóban, de az osztályban mindenki csak Sotónak ismerte. - Nem! Nem! Nem!
- De miért nem? - kérdezte a fiú, és a kézfejével, mintegy véletlenül végigsimította a lány combját. Erika elhúzódott.
- Csak!
- Hiszen megbeszéltük!
- Mondtam, hogy nem!
- A fateromék elutaznak. Minden oké!
A lány leugrott az asztalról, szembefordult Sotóval, és mint egy hülye gyereknek, lassan azt mondta:
- Te tényleg nem érted? Vége. Ennyi. Passz. Leírjam? - és elringott a két padsor között.
- Szemét kurva! - morogta Sotó. Nem vette észre, hogy remeg a keze, amint az asztal szélébe kapaszkodik. Nyilván Darabos Zoli sem látta, hogy a barátja milyen állapotban van, mert egy tigrisugrással mellépattant, megfogta a karját, és olyan szemeket meresztett rá, mint mackó a mézre.
- Sotó, tök le vagyok égve. Nem tudnál egy ezrest adni? -Sotó hallgatott. - Na jó! - nyögte Darabos. - Ötszázat. Két hétre!... Nem? És százat?
- Most hagyjál, Zotya! - mondta a magas, remegő kezű fiú, és elrántotta a karját. - Hagyj békén!
Darabos értetlenül nézett a barátja után, de nem sértődött meg. Igazi barátok között az ilyesmi nem szokás. Sejtette, hogy Erika keze (pontosabban, valamelyik másik testrésze) van a dologban, de most nem tudott ezzel foglalkozni. Pénzt kellett szereznie valahonnan. Gyöngyinek aznap volt a születésnapja. Kit lehetne levágni? Gyémánt Kingát? Ők elég jól állnak anyagilag, és Kinga rendes csaj. Kár, hogy olyan baromi jó tanuló. Ez kicsit eltávolítja Zotyától, akiről a jótanulóság igazán nem mondható el. Kérjen Osvát Andrástól? Ettől a boglyahajútól? Úgy látszik, megint valami új nótát szerzett. Ül a padjában, rángatja a felsőtestét, és úgy brummog, mint egy széthangolt basszgitár. Biztos nincs pénze. De ha van, akkor sem ad, mert mindent félretesz az elektromos orgonájára. Zenekart akar alapítani. Ki jöhet még szóba maniügyben? Vica? Kriszta? Á! Csajok! Talán Tonyó... Neki biztos van pénze, mert nagy bizniszman. De vajon ad-e?
- Helló, Tonyókám, figyelj!
Berkes Antal széttárta a karját.
- Mi van? Megveszed az órát?
- Meg, meg, csak most adj egy... ötvenest kölcsön!
Berkes már lépett is tovább.
- Pralám, én is a piacról élek! Órát adok, pénzt nem!
Ekkor megszólalt a csengő. Koltai Kriszta sietett be a folyosóról.
- Gyerekek! Elmarad a matek! A Zsóka jön két pasassal!
Zotya elsápadt. Mi az isten?! Orosz lesz? Megint egy karó...
Zsóka, az osztályfőnök valóban két harminc év körüli férfival lépett be az osztályterembe.
- Továris ucsityelnyica, ja dakladiváju vám... - hadarta Kriszta a szokott szöveget, de a tanárnő leintette.
- Elég! Üljetek le. Az urak a Televíziótól jöttek. Szereplőket keresnek egy tévésorozathoz. Meg kell mondanom, hogy nem örülök neki. Az osztály mindenből le van maradva. Még csak az hiányzik, hogy nekiálljatok filmezni! De az igazgató úr megengedte... Tessék!
A vékonyabb, fekete hajú, égő szemű férfi halkan és gyorsan beszélt:
- Akit a filmezés érdekel, kérem, jöjjön vissza délután ötre a klubterembe, ott tartjuk a válogatást!
- Valami nevelési sztori? - harsant fel hirtelen Sotó hangja dühösen. - Ahhoz lett volna ötletem!
- Minden ötletet szívesen... - kezdte a másik, kissé kövérkés figura, de Sotó közbevágott:
- Mondjuk, szólhatna arról a film, hogy bemegy valahova két tag, és nem köszönnek, be sem mutatkoznak...
- Ne haragudj, ne mosolyogva az égő szemű.
- Ráadásul letegeznek! -
0 Megjegyzések