IV. fejezet

 - Hogy én?! - vigyorgott András rendületlenül, és egy verí-tékcsepp végigfutott a füle mellett.

- Rendben! -

ron kezdjük, de már a tavaszi szünetben szeretnénk egy néhány napos tábort tartani azoknak, akikkel majd együtt dolgozunk a filmen... Most mondj néhány szót

- Ezt már veszik? Hát... Mit gyök... Nekem két apám van... És egy anya velünk lakik, pedig már egy éve kimondták a válást... A másik pedig odaköltözött... Van már zeneszerző a filmhez? Mert ha nincs, akkor én esetleg... Nekem vannak számaim. És lesz zenekarom...

II

ondta a vékony fekete, - A forgatást nyá-

III iá

l»l

ondjak? Osvát András va-... Az igazi apám is

II

II

- Kösz szépen! Elég ennyi - intett Bársony. - Majd értesítünk. Küldd be a következőt!

- Na, mi volt? - rohanta le Andrást Erika, amikor a fiú bezárta maga mögött az ajtót.

- Szerintem nincs is film a gépben - morogta András. -Menj! Izgatottan várnak!

Erika ledobta a pulóverét, begyűrte blúzát a szoknyába, ösz-szeborzolta a haját, és benyitott a klubszobába.

András elfintorította az arcát.

- Legszívesebben meztelenül ment volna be!

Kinga mosolygott.

- Csak az irigység beszél belőled!

- Miért? Olyan melleim nekem is vannak, mint neki! -mondta András, és váratlanul röhögni kezdett a saját buta bemondásán.

Kinga érdeklődéssel nézte. Ha ilyen bugyuták a kamasz fiúk, akkor igaza lesz a szüleinek és a Huginak, mert ő szívesen lemond róluk.

♦

Az áruház olyan volt, mint egy zsúfolt szardíniásdoboz. Valamiféle árleszállítás lehetett megint, olyankor szokták az emberek széttaposni egymást azért a húsz forintért.

Gyöngyi azon az osztályon volt eladó, ahol órákat, fotócikkeket és illatszereket is árultak.

Zotya az oszlop mögül leste a lányt. Megvárta, amíg kiszolgálja a pultnál álló két vevőt. Gyönyörködött benne. Gyöngyinek keskeny arca, zöldesbarna szeme és kissé duzzadt ajka volt. Alacsony termetéhez képest széles volt a csípője, és töltöttpulyka-

■’J ’í

egjátszott, kamaszos esetlenség-

II

„Szü-

sincs - magyarázkodott Zotya,

II

melle kifeszítette a fehér köpenyt. Három évvel volt idősebb Zo-- tyánál.

Végre elmentek a vevők, és az eladólányok főnöknője is hallótávolságon kívül lefetyelt. Zotya előbújt az oszlop mögül, és letett egy borítékot Gyöngyi elé.

- Szia, Zotya! - mosolygott a lány, és felkapta a borítékot.

- Ajándék? Mi van? Betörtél? Mi ez?

- Egy borítékos sorsjegy és egy levél - somolygott a fiú. Valójában kissé gátlásos volt, de

gél igyekezett leplezni. A lány felnyitotta a sorsjegyet.

- Nem nyert! - nevetett, majd elolvasta a levelet is: -letésnapi vacsora a Kiskakukkban. Beváltható két hét múlva.

— Ugyanis jelenleg egy vasa pedig láthatta, hogy Gyöngyi szeme elhomályosodik a meghatottságtól.

- Hogy te milyen aranyos vagy! - mondta a lány. - Hogy te milyen aranyos vagy! Gyere vissza nyolcra!

A főnöknő közeledett. Zotya pedig sarkon fordult, mint egy csalódott vevő.

- Gyöngyike! Nem kaszinózunk! - hallotta a bántó rikácsot.

- Ez egy áruház!

*

Sotónak aznap csak három baja volt: rosszul kezdődött a napja, rosszul folytatódott, és rosszul fejeződött be. Sötét volt már, amikor kilépett a presszóból egy Fisztulás nevű srác társaságában. Fisztulás a presszóban csapódott hozzá. Itatta Sotót, és aztán mindenáron haza akarta kísérni.

- A piac felé menjünk! - mondta az új ismerős, és Sotó csak legyintett. Neki már minden mindegy volt.

A sötét piactér másik oldalán Erika és Kinga bukdácsolt hazafelé.

- Véresre törte a lábam ez a hülye cipő, pedig egész idő alatt ültem - mondta Erika, és káromkodott hozzá szokása szerint.

Az utca másik oldaláról Zotya futott át hozzájuk.

- Halló, csajok! Bent vannak még a filmesek?

- Most mentek el!

Hát igen! Ez az én fór

II

ám!

Ekkor hallották meg az első kiáltást.

- Tolvaj! - harsant egy kissé fátyolos fiúhang a tér végéből.

- Add vissza a tárcám!

12

- Tűnjünk el! - mondta rögtön Erika, és a lába se fájt. -

II